Médiaelemzés
A projekt keretében összesen 3921 magyarországi publicisztikát vizsgáltunk meg, amelyek 2010 és 2017 júniusa között jelentek meg Kína gazdasági és/vagy politikai ügyeivel összefüggésben. A cikkek forrását a 15 leginkább olvasott, hallgatott vagy nézett politikai és/vagy gazdasági témákkal is foglalkozó, országos lefedettségű médiumok – napilapok, gazdasági és politikai hetilapok, rádió- és televízióadók, illetve online hírportálok adták. Fősodorbeli és bulvár hírforrások egyaránt szerepeltek a vizsgált médiumok között, legyenek akár közszolgálatiak vagy kereskedelmiek.
Az elemzés eredményeit az alábbi infografika foglalja össze.
Az első eredmények alapján látható, hogy a Kínával foglalkozó cikkek száma viszonylag stabil képet mutat, egyedül a 2013-as évben tapasztaltuk a vonatkozó híradások számának jelentős megugrását, amelyet részben a kínai parlament ülése és az új kormány beiktatása okozott.
A vizsgált közel négyezer cikk többsége Kína általános gazdasági helyzetével, világgazdasági és világpolitikai szerepével és a magyar-kínai kapcsolatokkal foglalkozott. Eközben az olyan témák, mint az emberi jogok, Tibet, vagy éppen a szellemi tulajdonjogok védelme alig kapott figyelmet.
Figyelemreméltó, hogy az összes vizsgált cikk több mint felét az online hírportálok maroknyi csoportja produkálta, így a hvg.hu önmagában az összes cikk közel egyharmadát, az index.hu 14 százalékát míg az origo.hu 11 százalékát jelentette meg. Nagyban árnyalja a képet ugyanakkor, hogy az összes vizsgált híradás legalább 52 százaléka valójában a Magyar Távirati Iroda (MTI) híreinek újraközléséből származott, azaz az eredeti cikkek száma kevesebb mint felét teszi ki az összesnek. Ennek hatása volt a magyar médiában Kínáról kialakult kép semlegességére, hiszen az MTI alapján közölt hírek 86 százaléka semleges volt. Így az összes cikket figyelembevéve azt láthatjuk, hogy a magyar média 2010 és 2017 első fele között kevesebb, mint 4.8 százaléknyi kifejezetten pozitív, közel 9.4 százalékban negatív, 85.8 százalékban pedig semleges híreket közölt Kínáról. Az adatokat az MTI hatásától megtisztítva azt tapasztaljuk, hogy a magyar média saját termékeinek csak 3,7 százaléka volt pozitív, míg közel 12 százaléka negatív Kínával kapcsolatban, bár a semleges híradások elsöprő fölénye így is érvényesült.
A módszertan másfajta megközelítésével tovább árnyalható a kép. Amennyiben negatív/pozitív híradásoknak nem csupán azokat tekintjük, amelyek ezekben az irányokban próbálják befolyásolni a hírfogyasztót, hanem azokat is, amelyek ugyan semleges módon, de mégiscsak jó vagy rossz híreket közölnek Kínáról, akkor jobban kirajzolódik a különbség az MTI és a többi hírforrás között. E megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy még a semleges médiumok is befolyásolhatják közönségüket a jó és rossz hírek közötti válogatással. Ezzel a módszerrel számolva azt látjuk, hogy az MTI hírek 37,7 százaléka teljesen semleges, 28,3 százaléka jó, 34 százaléka viszont rossz híreket közöl Kínáról. Mindeközben a média egyéb szegmensei csupán 23,6 százalékban közölnek jó, 38,7 százalékban rossz, és szintén 37,7 százalékban semleges híreket Kínáról. Azaz, a médiumok saját készítésű híradásai jóval polarizáltabbak és negatívabbak Kína kapcsán, mint azt a kiinduló adatok sejtették.
Az egyes médiumokat szemügyre véve jól kirajzolódik, hogy a Kínához való hozzáállás követi a magyar belpolitika törésvonalait. Azaz, a közvélekedés szerint kormánypártinak tekintett médiumok (MTVA csatornái, TV2, origo.hu) jelentősen több pozitív híradást jelentettek meg a vizsgált időszakban, mint a kormánnyal kevésbé baráti viszonyt ápoló médiumok (Magyar Nemzet, index.hu, HVG, hvg.hu, RTL Klub), ahol sokkal több negatív, mint pozitív hír jelent meg, bár a semleges hírek túlsúlya minden esetben érvényesült.
A fenti kategóriák részletes bepillantást engednek az egyes hírforrások típusok sajátosságaiba.
A már említett következtetések nem kérdőjelezik meg a Kínával kapcsolatos híradások objektivitását, a projekt nem vizsgálta a hírek valóságtartalmát, csupán azt elemezte, hogy a Kínát érintő hírek semlegesek, negatívak vagy pozitívak voltake.
Szemben a csehországi helyezettel a magyar híradások polaritása tendenciózusan növekedett a vizsgált időszakban, a negatív hírek egyre nagyobb arányt képviseltek az összes híradáson belül. Míg 2010-ben a negatív hírek 6, a pozitívek pedig 5 százalékot tettek ki, addig 2017-re már 15 százaléknyi negatív híradás jutott 5 százaléknyi pozitívra. A fordulópont 2013-ban következett be, hiszen míg 2012-ben még 4 százaléknyi pozitív hír állt szemben 3 százaléknyi negatívval, addig 2013-ban már 12 százaléknyi negatív hír jelent meg a sajtóban szemben az 5 százaléknyi pozitívval.
A vizsgált cikkekben leggyakrabban említésre került témákat bemutató grafikáról egyértelműen kiderül, hogy mely kérdések határozzák meg leginkább a hazai médiadiskurzust Kína kapcsán. Különösen a cseh eredményekkel összehasonlítva látványos, hogy mennyire materialista, a pénzügyi-gazdasági együttműködést és a kínai gazdasági helyzetet és globális befolyást előtérbe helyező hazai közbeszéd alakult ki. Mindeközben az értékek és elvek, mint például a cseh diskurzust meghatározó témák (Tibet, Tajvan, kommunizmus, emberi jogok, cenzúra etc.) szinte egyáltalán nem jelennek meg a magyarországi témák palettáján, az e kérdéseket vizsgáló hírek és cikkek aránya elenyésző.
Összességében elmondható, hogy a magyarországi diskurzus Kína kapcsán egyfelől meglehetősen egyoldalú, a puszta gazdasági adatokra, folyamatokra koncentrál, másfelől erősen átpolitizált. A magyar-kínai kapcsolatok megítélése a médiában jelentősen befolyásolt az adott médium kormányközelisége vagy éppen ellenzékisége által. Ennek köszönhetően nem alakult ki Magyarországon igazán produktív, haladó szellemű vita a Kínához fűződő kapcsolatokkal összefüggésben, és – ahogy azt majd a kapcsolatiháló elemzése is bemutatja – a közbeszédet egy maroknyi hangadó befolyásolja, elsősorban néhány politikus, míg a téma szakértői jóval kevesebb teret kapnak.
A cseh adatokkal összevetve az is elgondolkodtató, hogy a magyar média jóval materialistább, a gazdaságra fókuszáló megközelítést alkalmaz, és a politikai értékekre, demokráciával, emberi jogokkal, kisebbségekkel kapcsolatos témák szinte teljesen hiányoznak a diskurzusból.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a Budapesti Corvinus Egyetem alábbi kiváló hallgatóinak, akik több tízezer híradást fésültek át a közel négyezer elemzett cikk megtalálása érdekében, és ezzel jelentősen hozzájárultak a projekt sikeréhez: Adouki Flóra Anna, Aranyossy Márton, Bakos Dóra, Beregszászi Balázs, Berendi Barbara, Czárth Luca Kata, Engelbrecht Azurea, Flaskár Dóra, Ford Oliver James, Kotzmanek Roland, Kovács István Márk, Tóth Patrícia, Lakatos Levente, Lakatos Zsófia, Liszka János Attila, Major Balázs, Móra Dominik Attila, Németh Gergely, Savci Armanda Leila, Szabó Bálint, Taraczközi Anna, Tóth Patrícia, Tőke Tímea.
