Magyar parlamentáris diskurzsus analízis
A magyar Országgyűlésben folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben a Kínával kapcsolatos felszólalások száma, de még mindig csupán elhanyagolható töredékét teszi ki az összes külpolitikai témájú felszólalásnak. A szocialista kormányzás idején megkezdett, majd a második Orbán kormány által „Keleti Nyitás” néven folytatott közeledés Kína felé látványosan megnövelte a kelet-ázsiai országot érintő parlamenti felszólalások számát. A jobboldali pártok hagyományosan erős Kína-ellenes magatartást folytattak ellenzékben, azonban kormányra kerülve már sokkal barátságosabb hangot ütöttek meg Pekinggel szemben. Összesen 355 alkalmat azonosítottunk, amikor Kína említésre került, amelyből 184 esetben beszélhetünk releváns felszólalásról, míg a maradék 151 esetben Kína csupán példaként, vagy más országokkal együtt merült fel. Emellett a 355 alkalom mellett további pár száz irreleváns említést kizártunk a kutatás köréből. A kutatás összes eredményét bemutató és idézhető műhelytanulmány elérhető az alábbi linken.
Az említések számának alakulása meglepő képet mutat. Az első ciklus (1990-1994) között igen kevés alkalommal került Kína a parlamenti terítékre, a második ciklus során (1994-1998) megduplázódott a számuk, majd a harmadik ciklusra (1998-2002) visszaesett az eredeti szintre, majd onnan kezdett fokozatos növekedésbe. A negyedik (2002-2006) és a hetedik (2014-2018) ciklus között megháromszorozódott a Kínával kapcsolatos felszólalások száma. Az érintett témákat vizsgálva azt látjuk, hogy a magyar politikai elit némi megkésettséggel tárgyalt egyes ügyeket, így például a Tienanmen téren történt tragikus események és az emberi jogok kérdése csak 1994 után merült fel igazán (16 alkalommal, szemben az első ciklus során tett 2 említéssel). Ezt talán az 1990-ben megkezdődő magyarországi politikai és gazdasági átalakulás magyarázhatja, amely elterelte a politikusok figyelmét a kelet-ázsiai térségről és a kommunista Kínáról. Ehhez képest a cseh eredmények némileg eltérő képet mutatnak, hiszen a prágai törvényhozásban végig meghatározó témának számítottak az értékalapú ügyek Kína kapcsán.
A polaritás szempontjából az elmúlt évtizedekben a politikai diskurzus meglehetősen negatív volt. A Kínával szemben kritikus megszólalások száma mindig jelentősen meghaladta a pozitív említések számát, bár a kettő közötti különbség időről-időre változott. A negatív hangvételű megszólalások aránya fokozatosan növekedett 1990 és 2010 között, majd csökkenésnek indult ezt követően, és 2018-ban elérte mélypontját.
A kritikák szinte kizárólagos forrása a jobboldali és a liberális pártok voltak az első két évtizedben. A Fidesz tagjai bizonyultak a leginkább Kína-ellenesnek az első öt parlamenti ciklus során, amelyet azonban látványos változás követett a 2010-ben megnyert választásokat követően, hiszen lényegében megszűntek a kritikus megszólalásaik Mindeközben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) kifejezetten semleges álláspontot képviselt a parlamentben a rendszerváltás óta. Feltehető, hogy baloldali pártként az MSZP nem engedhette meg magának Kína kritizálását, ugyanakkor a magyar belpolitikai viszonyok és saját múltja mellett nem is támogathatta látványosan Pekinget. Mindkét 2010-ben parlamentbe került új párt, azaz a Jobbik és az LMP is erősen kritikusnak bizonyult Kínával szemben. Az akkoriban magát a szélsőjobboldalra pozicionáló Jobbik a második legtöbb Kínát kritizáló felszólalást tette a teljes vizsgált időszakban (2010 óta pedig messze a legtöbbet), míg a kezdetben zöld-liberális LMP a harmadik a sorban. A fő különbség a két párt megközelítése között, hogy míg a Jobbik a vélt vagy valós magyar érdekek kapcsán támadta Kínát (kínai bevándorlók, hamisított termékek stb.), addig az LMP képviselői leginkább az emberi jogok, Tibet vagy a Falun gong mozgalommal összefüggésben kritizálták Pekinget. Ebből a szempontból az LMP nagyon hasonlóan viselkedett az egykori SZDSZ-hez. Összegezve elmondható, hogy a jobboldali és liberális parlamenti pártok mindig is Kína-ellenesek voltak, a baloldal jellemzően semleges hangot ütött meg, a Fidesz pedig Peking harcos kritikusából semleges, időnként pozitív húrokat pengető párttá változott. Mindettől függetlenül, a rendszerváltás óta eltelt közel harminc év egészét figyelembe véve egyetlen magyar parlamenti párt sem nevezhető következetesen Kína barátjának.
Az elmúlt évtizedekben a parlamenti viták során felmerült fő témák kapcsán jelentős változások mutathatók ki. Az elvi és értékalapú témák (Tibet, emberi jogok stb.) 1990 és 1998 között merültek fel a leggyakrabban, amikor a Kínát érintő felszólalások közel felében ezekre koncentráltak az országgyűlési képviselők. A gazdasági együttműködéssel kapcsolatos témák viszont éppen ellenkező irányú fejlődésen mentek keresztül, hiszen az összes említés 52 százaléka 2010 után történt. Még látványosabb a trend, ha a „kínai befektetések Magyarországon” témakört vizsgáljuk, amely említéseinek 82 százaléka esett a 2010 utáni időszakra. Ezek az eredmények egybeesnek a ChinfluenCE projekt első szakaszában vizsgált médiadiskurzus eredményeivel, amely a 2010-2017 közötti időszakra kimutatta, hogy a gazdasági témájú híradások száma sokszorosan felülmúlta az értékalapúakét.
Beszédeik alapján egyetlen magyar országgyűlési képviselőt sem nevezhetünk Kína barátjának. A Kína-ellenes érzelmek egyértelműen erősebbek a jobboldali és liberális képviselők körében. Peking legkövetkezetesebb értékalapú kritikusa Schiffer András, az LMP képviselője volt, akinek Kínával kapcsolatos felszólalásaiban szinte kizárólag Tibettel vagy a Falun Gong mozgalommal foglalkozott. Más képviselők, mint például Medgyasszay László (KDNP), Magyar Zoltán (Jobbik) vagy Karsai Péter (MDF) a hamisított termékek kapcsán marasztalta el Kínát (pl.: a hamisított méz vagy tejtermékek), de magát a kínai államot ők sem állították felszólalásaik célkeresztjébe.
Balog Zoltán 2008-2009-ben még keményen bírálta Pekinget az emberi jogi helyzet miatt, és maga is részt vett Tibetet támogató tüntetéseken a kínai nagykövetség előtt, illetve az Európai Unió közös fellépése mellett érvelt. A parlamentben elhangzott beszédei azonban már jóval kiegyensúlyozottabbak voltak, végül a 2010-es választási győzelmet követően teljesen megszűntek a kritikus nyilatkozatai.
A kutatás összes eredményét bemutató és idézhető műhelytanulmány elérhető az alábbi linken: IMAGES OF CHINA IN THE CZECH AND HUNGARIAN PARLIAMENT
