Ez a cikk eredetileg az Atlatszóban jelent meg. Itt tesszük közzé a szerző engedélyével.

Az ellenzéki előválasztásra reagálva a kormányoldal nemcsak a Stop Gyurcsány, Stop Karácsony nevű, majd Márki-Zay Péter győzelme után átnevezett petícióval, hanem geopolitikai töltetű összeesküvés-elméletekkel is igyekezett hitelteleníteni az ellenzéki összefogást. A Márki-Zay elleni ügynökvád elsősorban a keményvonalas és Moszkva-barát kormánypárti szavazótábornak szól és egyúttal azt is előrevetíti, hogy az Orbán-kormány a választásokig lemondott a Biden-adminisztrációval történő kapcsolatépítésről.

Az ellenzéki előválasztás országos mobilizációs potenciáljától tartva a kormánypártok – annak érdekében, hogy erőt demonstráljanak egy olyan időszakban, amelyet elsősorban az ellenzéki oldal történései domináltak a közbeszédben – szintén egy mobilizációs kísérlettel, a Stop Gyurcsány, Stop Karácsony néven elindított aláírásgyűjtéssel próbálták meg tematizálni a közéletet. Az ellenzéki mozgósításra adott kormánypárti reakció elsősorban belpolitikai természetű volt és az egyes jelöltek politikai autonóm szereplő jellegét igyekeztek aláásni azáltal, hogy Gyurcsány Ferenc embereiként állította be őket a kormányzati propaganda. Márki-Zay Péter az előválasztás első fordulóján elért meglepetésszerű eredménye után azonban új elemmel bővült az ellenzéket lejáratni célzó kormánypárti kommunikáció.

  • A fősodratú kormányzati irányítású média Márki-Zay, valamint Kész Zoltán, a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) alelnökének amerikai kapcsolatai alapján „számolt be” az ellenzéki előválasztás győztese mögött álló „külföldi hálózatról” – az amerikai befolyás magyarországi erősödésétől tartva egy esetleges ellenzéki választási győzelem esetén.
  • A kormányzati irányítású médiához hasonlóan egy kormányközeli agytröszt, a Schmidt Mária vezetése alatt működő XXI. Század Intézet tett közzé olyan értékelést, amely „globális balliberális köröket” és „külföldi érdekeket” sejt Márki-Zay Péter mozgalma és győzelme mögött. Az anyag Márki-Zay és Kész 2019-es washingtoni látogatására hivatkozik, melynek során több amerikai szervezettel is találkoztak az MMM vezetői.
  • Az alternatív/fringe kormánypárti médiumok már egyenesen Márki-Zay nemzetbiztonsági átvilágítását követelték, arra hivatkozva, hogy a jelölt korábban az Egyesült Államokban élt és jó kapcsolatban áll az amerikai nagykövetség diplomatáival.
  • Orbán Viktor a kormánypárti békemeneten, október 23-án elmondott beszédében pedig „elismerte”, hogy nem az általa alkalmatlannak minősített ellenzéki összefogástól tart, hanem a „mögöttük álló (nemzetközi) hálózattól és médiától”.

A fenti manipulatív tartalmak célja valamennyi esetben Márki-Zay Péter mint külföldi (amerikai) „ügynökként” való beállítása volt – külföldi utazásokra vagy nyilvános találkozókra hivatkozva, ami különösen visszás egy EU és NATO-tagállamban, miközben a magyar kormány évtizedekre titkosított, nemzetbiztonsági aggályokat is felvető megállapodásokat kötött, pl. a Fudan Egyetem vagy Paks2 ügyében, Moszkvával és Pekinggel. A magyar kormányfő fenti kijelentése pedig azt sejteti, hogy Orbán külföldi beavatkozási kísérletet vizionál a jövő évi választásokon. Ez utóbbi a Kreml propaganda-eszköztárába illő kijelentés: a 2021. szeptemberi Duma-választásokat megelőzően a Kreml-párti médiumok hónapokon keresztül tartottak egy esetleges amerikai beavatkozási kísérlettől, ami végül nem történt meg.

A kormányzati irányítású média történetében természetesen messze nem ez az első alkalom, amikor a kormányoldalhoz kötődő egyes portálok külföldi érdekek támogatásával vádolja (alaptalanul) az egyes ellenzéki szereplőket, vagy éppen az ellenzék egészét. A kormánypárt által évek óta propagált dezinformációs narratívákban a miniszterelnök által vizionált külföldi érdekcsoportok elsősorban az Európai Unióhoz és/vagy Soros Györgyhöz kötődtek, melyek szinte kötelező eleme volt a migrációs riogatás. A Márki-Zayra irányuló ügynökvád ily módon fordulópontot nem, szintlépést viszont jelent a magyar-amerikai kapcsolatok tekintetében. Az Orbán-kormányok regnálása óta egy ikonikus eset – a 2014-es kitiltási botrány – volt, melynek során a magyar kormány a magyar belügyekbe való beavatkozással vádolta az Obama-adminisztrációt, amiért az korrupció miatt magyar (és kormányközeli) állampolgárokat tiltott ki az Egyesült Államokból. Azzal viszont, hogy a kormányoldal amerikai érdekek valamifajta kiszolgálójaként, kvázi ügynökként igyekszik beállítani az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, közvetetten nemcsak a magyar belügyekbe, de a magyar választásokba való beavatkozással is vádolja az USA-t.

A kormánypárti politikusok és közéleti szereplők közül sem Orbán Viktor az egyetlen, aki hasonló vagy kapcsolódó kijelentést tett:

  • Dancs Ferenc, a kormány migrációs kihívásokért és észak-amerikai kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a washingtoni magyar nagykövetség október 23-i ünnepségén arról beszélt, hogy a nemrégiben hosszú évtizedes szünet után Magyarországra visszatért, amerikai fenntartású Szabad Európa Rádió (RFE/RL) Orbán Viktor hatalmának aláaknázásán dolgozik.
  • Szijjártó Péter külügyminiszter ugyanezen a napon „a magyar médiatörténet legsúlyosabb fake news-ának” minősítette azt, hogy a Szabad Európa Rádió 65 évvel ezelőtt nyugati segítséget ígért a szovjet megszállók ellen harcoló magyar forradalmároknak, miközben az amerikai kormány végül nem nyújtott segítséget.
  • Mráz Ágoston Sámuel, a kormány által támogatott Nézőpont Intézet vezetője egy évvel ezelőtt, közvetlenül a 2020-as amerikai elnökválasztások után beszélt arról, hogy „a 2022-es választásokon komoly beavatkozás lesz, vagy az amerikai kormányzat, vagy az amerikai kormányzat új áramához közel álló politikai körök részéről”. Nem mellékesen, az előbbi kijelentés abban az időszakban hangzott el, amikor a magyar kormányzati irányítású média egyöntetűen átvette az amerikai választási csalás álhír-narratíváját.

Az Amerika-ellenes kormánypárti narratíva és Márki-Zay „ügynöközésének” lehetséges okai és céjai:

  • Az elkötelezett fideszes szavazók radikalizációja és mobilizációja a kormányzat politikai legitimációjának biztosításához. A fenti üzenetekkel a kormányoldal előbb említett szereplői elsősorban a keményvonalas kormánypárti szavazókhoz szólnak, akik fogékonyak az EU-t és Soros Györgyöt támadó kormánypárti dezinformációs üzenetekre.
  • Az oroszbarát kormánypárti szavazók megszólítása. A Fidesz-KDNP szavazótáborának jelentős része rendkívül kedvezően viszonyul a keleti autoriter hatalmakhoz, elsősorban Oroszországhoz. Az Amerika-ellenes kommunikáció felélénkülése még inkább elkötelezheti ezen választókat a kormányzati külpolitikai mellett.
  • Zavarkeltés az információs térben. Ahogy azt a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány egy korábbi kutatása is megmutatta, a magyar társadalom közel egyharmada – párthovatartozástól függetlenül – fogékony a külföldi országokat érintő (elsősorban Nyugat-kritikus) összeesküvés-elméletekre. Az állítólagos idegen érdekek jól rezonálnak a magyar társadalomban, amit úgy tűnik, hogy a magát a nemzeti érdekek védelmezőjeként feltüntető kormányfő is igyekszik kihasználni.
  • A republikánusok felé történő teljes elköteleződés. A magyar kormány a jelek szerint a választásokhoz közeledve lemondott arról, hogy javítsa a Biden-adminisztrációval fenntartott kapcsolatait, ily módon pedig Amerika is beemelhető a kormánypárti dezinformációs eszköztárba. A kormány látható módon igyekszik javítani tengerentúli megítélését, de ez csak a republikánus szubkultúrára korlátozódik.