Hazánkban és Szlovákiában pragmatikusabban viszonyulnak az ázsiai nagyhatalom térnyeréséhe.
Kína jelenléte évről évre növekszik térségünkben, és ennek, illetve a 16+1 elnevezésű fórumhoz hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően mostanra Nyugat-Európában is felismerték, hogy Közép-Európa újra tényező lett – mondta el lapunknak Matura Tamás Kína-kutató.
Az elmúlt évtized világgazdaságának egyik legmeghatározóbb jelensége és annak jövőbeni folyamatait alapjaiban befolyásoló fejleménye Kína világgazdasági, világpolitikai és geopolitikai szerepének magabiztos felértékelődése.
A távol-keleti ország legnagyobb kereskedelmi partnerének már több mint egy évtizede az Európai Unió számít, de az elmúlt pár évben még tovább nőt az európai országokat célzó befektetési kedv: 2016-ban például a kontinentális Kínából származó befektetések minden eddigi rekordot megdöntve elérték a 35 milliárd eurót, ami 77 százalékos növekedést jelent az azt megelőző évhez képest.
A Kínára fókuszáló, berlini központú Merics kutatóintézet adatai szerint ez a növekedés 2017-ben is folytatódott, az adatokat látva pedig a 2008-as világgazdasági válság idején a kínai befektetőkben még lehetőséget látó uniós vezetők körében is egyre csak nőtt az aggodalom.
A kínai jelenlét növekedését övező nyugtalanságnak számos oka van, ezek közül is a leghangsúlyosabb a kínai állam tisztázatlan szerepe az egyes beruházások mögött, de legalább ennyire fajsúlyos a kölcsönösség és a tisztességes verseny hiánya is.
Miközben ugyanis a Kínából menekülő magántőke minden eddiginél nagyobb erővel áramlik Európába, fordítva ez nem mondható el, a másik irányba inkább csökkent a pénzmozgás.
Mostanra tehát annyi befektetés érkezik Kínából, hogy annak hatása már az európai politikai folyamatokban is érződik: ennek legutóbbi eredménye az Európai Bizottság azon tavalyi döntése, amely a kontinensre irányuló befektetések szigorú ellenőrzését hivatott szolgálni.
Ennek bejelentésekor Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke azt mondta: „Ha egy állami tulajdonban lévő külföldi vállalat európai kikötőt, energia-infrastruktúránk részét képező létesítményt vagy védelmi technológiai céget kíván megvásárolni, erre csak teljes átláthatóság mellett, vizsgálatot és vitát követően kerülhet sor.
Politikai felelősségünk tisztában lenni azzal, mi is történik saját területünkön, hogy szükség esetén megvédhessük közös biztonságunkat.”
A döntés tehát egyértelműen a kínai befolyás megnövekedésének felismerése, illetve annak mérsékelésére tett próbálkozás egy olyan befektetési monitoringrendszer létrehozásával, ami például az Egyesült Államokból érkező tőkét is kontrollálja.
– A legtöbb befektetés egyébként nem a dél- vagy a kelet-európai országokat célozza, sokkal inkább a kontinens húzó gazdaságait, azaz a nyugati országokat: Kína első számú kereskedelmi partnere évek óta Németország, amit Franciaország és az Egyesült Királyság követ – magyarázta lapunknak Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója (képünkön).
A Kína-kutató szerint azonban a 16+1 elnevezésű fórum – amely a távol-keleti óriás és tizenhat kelet-közép-európai állam közötti kapcsolatot hivatott intézményes keretek közé terelni – szintén egyre több kínai befektetés célpontja, amelynek következtében mára Nyugat-Európában is felismerték, hogy Közép-Európa ismét jelentősnek számít.
Éppen ezért egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy a kínai politikai és gazdasági befolyás milyen hatásokat hoz a térségbe; ezt hivatott vizsgálni a ChinfluenCE nevű nemzetközi projekt, amely Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában igyekszik felmérni a Kínáról kialakult képet és felfogást, mondta a Kína-kutató, aki a projekt magyarországi koordinátora.
Matura Tamás szerint a kutatás egyúttal azt a célt is szolgálja, hogy feltérképezze, illetve azonosítsa az adott országokban a főbb véleményformálókat, valamint azok Kínával kapcsolatos motivációit és a köztük fennálló viszonyrendszert.
– A projektben egyelőre Lengyelország vizsgálata nem szerepelt, de ezt a jövőben szándékunkban áll kiterjeszteni a visegrádi országok negyedik államára is – fejtette ki a kutató.
A kutatásból kirajzolódik, hogy a három vizsgált országban eltérő a Kínával kapcsolatos diskurzus: míg Csehországban elsősorban az emberi jogi és erkölcsi kérdések hangsúlyosak a távol-keleti ország kapcsán, addig Magyarországon és Szlovákiában ennél sokkal pragmatikusabb a megközelítés – ismertette az eredményeket Matura Tamás.
Látványos továbbá, hogy Csehországban sokkal polarizáltabb a sajtó, azaz jóval több negatív vélemény jelenik meg Kínáról, a diskurzusban pedig több százan vesznek részt, míg Magyarországon csak egy szűk közösség fejti ki a véleményét Kínával kapcsolatban.
– További magyar sajátosság, hogy a közel négyezer vizsgált cikk nagy része semleges, a negatív cikkek pedig elsősorban nem a távol-keleti országot minősítették negatívan, hanem inkább a magyar–kínai kapcsolatokat, ebben tehát a hazai médiumok pártpreferenciája is érződik – fogalmazott Matura Tamás. Hozzátette: Lengyelország esetében a kutatócsoport arra számít, hogy a Kínával kapcsolatos közéleti diskurzus a magyar mintához hasonló.
Original: https://magyaridok.hu/kulfold/felismerte-nyugat-kozep-europa-jelentoseget-2872296/
Image source: xiquinhosilva, Flickr.com, CC BY 2.0; cropped
